SzaFi Dél-Amerikában

Az Ötlet

2014. november 22. - VZsó

Röviden elmesélem, hogyan jutott eszünkbe ez az egész.

Szóval egy nyári este szóba hoztam otthon a jövőbeli terveinket, leginkább azt, hogy mikor megyünk Berlinbe. Ugyanis egy ideje azt tervezzük, hogy szerencsét próbálunk odakint, és ahogyan az lenni szokott, ennek megvalósítása egy ideje húzódik. Arról ugyan volt már szó szintén, hogy egyszer elutazunk valahova messze, hosszabb időre, de kezdetben erről még inkább távoli tervként gondolkodtunk.

Ezért is ért meglepetésként, amikor Szabi a berlini tervek helyett egy féléves dél-amerikai utazás ötletével rukkolt elő.

Aztán elkezdtünk róla beszélgetni, és arra jutottunk, hogy ez nem is akkora képtelenség. Az időzítés megfelelő, hiszen az utazás tervezett ideje alatt nem volt olyan tevékenységünk, amelyet nem lehetett volna megszakítani. A projektek, amelyekben dolgoztam, éppen lezárultak, így télre nem nagyon lett volna munkám. Szabi tudott volna tovább dolgozni, így neki kicsit nehezebb volt a munkahelytől való megválás, de talán ez volt a legnagyobb áldozat. A másik, amiért jobbnak láttuk most menni, hogy elkerüljük azt a szituációt, hogy végre kiköltözünk Berlinbe, találunk lakást, munkát, beilleszkedünk (ez mind ugye nem egy rövid folyamat), majd otthagyunk mindent és lelépünk fél évre. Később pedig, ugye, ki tudja hogy alakul az életünk ;)

Eleinte még vacilláltunk kicsit Dél-Amerika és Ázsia között, és azt hiszem végül azért döntöttünk így, mert Dél-Amerikában ilyenkor kezdődik a nyár, és mire visszatérünk Magyarországra, ott megintcsak jön a jó idő, s így kihagyhatjuk a telet. Háhh! Annak ellenére is döntöttünk az úticél mellett, hogy a tapasztalt utazók általában azt javasolják a kezdő európai világjáróknak, hogy először Ázsiába menjenek (talán mert az közelebb van, többen utaznak oda és így több az átvehető információ is). Szóval bele a mélyvízbe. Ilyen messzire, ilyen hosszú időre még soha nem mentünk, főleg együtt, így ez nem csak egy jó kis kaland lesz, hanem önismereti és párkapcsolati tréning is, azt gondolom.

Amikor eldöntöttük, hogy tényleg megyünk (ez idén július-augusztus környékén történt), vállaltam, hogy a felkészülés nagy részét én fogom elvégezni, ami leginkább a dolgoknak való utánajárást és az útvonal megtervezését jelentette. Így az első dogom az volt, hogy elolvastam Bede Márton blogját, amiért itt és ezúton is szeretnék köszönetet mondani neki, ugyanis rengeteg hasznos információt tudtam meg belőle. Amit még érdemes olvasgatni, mert kicsit más szemszögből mutatja be a kontinenst, az a Miradorosok blogja. Így kaptam egy általános képet a híresebb látványosságokról, nagyobb városokról, turistacélpontokról, de az eldugottabb, turisták által nem annyira ismert helyekről is.

Szóval nagyjából kitaláltam az útvonaltervet és költségtervet is készítettem hozzá a rendelkezésre álló keretből. Rendszeresen vezetni fogom, hogy mennyit költöttünk, és erről majd összefoglalókat is fogok írni a blogon. Az első dolog amit elintéztem, az az útlevél volt (valahol talán megvolt a régi, de már réges rég lejárt), aztán persze jöttek az oltások, a biztosítás és az egyéb fontos dolgok. Ezen kívül milliónyi apró elintéznivaló van, amiről érdemes listát készíteni. Nekünk például nem nagyon voltak kifejezett túracuccaink, így azokat venni kellett. Számzáras lakatot, kanálgépet, dollárt, bizonyos gyógyszereket szintén. De ezek pl. a Panamericana blogon és más helyeken is részletesen le vannak írva, érdemes ezeket figyelembe venni.

A szállást igyekszünk couchsurfingen keresztül megoldani, ahol csak lehet. Ha nem jön össze, maradnak az olcsó hostelek, ami néhány országban tényleg nagyon olcsó. Ami a közlekedést illeti, mivel nincs jogsink, marad a tömegközlekedés, vagy a stop, amelynek körülményeiről igen jókat hallottunk.

Ami az elutazás okát illeti: egyrészt szerettünk volna kiszakadni kicsit ebből a kellemes kelet-európai posztkommunista atmoszférából. Évek óta telik be az a bizonyos pohár, részben az otthoni politikai és gazdasági helyzet, részben a magyar közhangulat miatt (ezek nyilván összefüggenek). Ezért is van tervben, hogy szerencsét próbálunk Berlinben. A másik, hogy azt gondoljuk, hogy egy ilyen utazás során sokat tanulhat az ember a világról, és saját magáról is. Nekem például a legfőbb dolog, amiben fejlődnöm kell, az a spontaneitás, illetve, hogy könnyen el tudjak engedni akár helyeket vagy tárgyakat (avagy hogyan élj egy hátizsáknyi cuccal fél évig), akár embereket, akár érzéseket. Szintén fontos hajtóerő volt a kíváncsiság: olyan nagy ez a bolygó, és annyiféle ember él rajta, annyiféle kultúrával, hogy hatalmas "pazarlásnak" éreznénk, ha csak a saját kis környezetünket ismernénk. Szeretnénk, ha gazdagodna a látásmódunk, és biztos vagyok benne, hogy sokat fogunk tanulni az itt élő emberektől.

Még annyi, hogy a blog címében csupán praktikus ("blogelnevezési") okokból szerepel a Szafi gyűjtőszó, ami természetesen a Szabi és a Zsófi kereszteződéséből ered, de szeretném hangsúlyozni, hogy (szegény Brangelinával elletétben) soha senki nem nevez minket így, és remélem ez a jövőben is így marad :D

Nagyjából ennyi. Igyekszem rendszeresen jelentlezni a beszámolókkal, élvezzétek!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://szafidelamerikaban.blog.hu/api/trackback/id/tr706922709

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.