SzaFi Dél-Amerikában

La Paz I.

Az eleven bolíviai nagyváros

2015. március 16. - VZsó

Bizonyára velünk van a baj, hiszen a legtöbb ember Sucrét elbűvölő és szép városnak tartja, míg La Pazból azonnal menekülne, mi valamiért mégis a szmogos, magashegyi nagyvárosban éreztük jobban magunkat.

Pedig Bolívia adminisztratív fővárosa, Nuestra Señora de La Paz („Our Lady of peace”) tényleg nem az a csábító vidék... A szegénynegyedének tartott külváros, El Alto még messziről is eléggé nyomasztónak tűnik ahhoz, hogy az ember ne kívánkozzon oda. Az apró, befejezetlen téglaházak alkotta sáv a völgy fala mentén veszi körbe a lenti, „gazdagabb” városrészt. Az autókkal, taxikkal, motorosokkal és minibuszokkal teli utcákon folyamatosan szól a duda és termelődik az elviselhetetlen mennyiségű szmog. Közlekedési szabályok vagy táblák, úgy tűnik, nincsenek (az erősebb győz, és aki kitartóbban nyomja a dudát), de valahogyan mégis megoldják, hogy ne ütközzenek össze lépten-nyomon és ne üssenek el egyetlen gyalogost sem. Zsúfoltság van, amelynek érzetét fokozzák a mindenütt jelen lévő utcai árusok, akik minden elképzelhetőt kínálnak, amit az ember egyébként az itt nem létező szupermarketben vásárolna meg. Sőt, annál többmindent is...
La Paz messziről sem nyújt mindennapi látványt. Ha az ember szerencsés szögből figyelheti meg (La Pazból nyugat felé tartva, El Alto környékén) és az időjárás is kedvező, látni a város mögött magasodó Illimani hegycsúcsot, amely előtt ez az elképzelhetetenül nagy, jelentősebb zöldfelület nélküli kontrasztos épületmassza, mély völgyeket átszelő viaduktjaival egészen érdekes látvány. Ami a magasságot illeti, hiába fekszik a város 3400-4000 méteren (attól függ, melyik pontján vagy), mi eddigre már egészen megszoktuk a magasságot, így közvetlenül nem észleltük a ritkás levegő hatását. Csak amikor lépcsőt kellett mászni. :)

blog_dscn1859.JPG

La Paz, háttérben az egyik viadukttal - a város mögött magasodó Illimani most is a felhők mögé bújik

blog_dscn1860.JPG

La Paz belvárosa, háttérben az El Altóval. Sok a modern, színes épület, de eléggé oldschoolok... kicsit minta ott ragadtak volna a '80-as években

blog_dscn1969.JPG

El Alto, még vállalható közelségből

Ami mindenképpen kellemesebbé teszi az adott városban való tartózkodást, az a jó hostel, és nekünk ezzel La Pazban is szerencsénk volt. Leszámítva a lépcsőkön pózolva, direkt a „Dohányozni tilos!” tábla alatt cigiző (nagyon menő), üvöltözve fel-le rohangáló, ajtócsapkodó turistahordákat, jó helyünk volt: központi, rendes személyzettel és tetőtéri bárral, ahol esténként automatikusan jár egy ital. Miután elbeszélgettünk a jófej kubai pultossal, kiderült, hogy él a városban egy bolíviai-magyar srác, aki jó haverja és gyakran meglátogatja a hostel bárjában. Reméltük, hogy összefutunk vele...

Ami a környéket illeti, a szomszéd utcában (Santa Cruz) egymást érik a „javasasszonyok”, akik mindenféle gyógyhatásúnak titulált készítményeket árulnak: legtöbbjük kokaalapú, vagy más, számunkra ismeretlen növény kivonata mindenféle bajra (a lumbágótól a menstruációs fájdalmakon át az impotencia kezelésééig). Megrökönyödve vettük észre ezeken a helyeken a kiszárított, fellógatott lámaembriókat. Voltak már egészen „kifejlett” példányok is, fehér szőrrel, színes szalagokkal körbetekerve, de 20 centis, csupasz embriók is. Megkérdeztem, mire használják ezeket, mire az indiányasszony magyarázott valamit, de látva hogy nem teljesen értem, annyit tett hozzá: „Para Pachamama”. Dél-Amerikában sokfelé, de főleg Bolíviában erős ez a Pachamama-tudat, aminek megértését némileg nehezítheti a különösen Bolíviára jellemző hozzáállás: ha annyira tisztelik Földanyát, miért preparálnak ki kislámákat és miért szemetelik tele a gyönyörű tájaikat? Erről elég sokat beszélgettünk egymással és másokkal is, sok különböző vélemény van...
Úgy hallottuk, hogy a lámák sokszor természetes úton elvetélnek, illetve koraszülnek, így jutnak hozzá a bolíviaiak a kipreparálható embriókhoz. A lámaembriókat legtöbben az építkezés kezdeti fázisában az aljzatba rakják és arra építkeznek, hogy „ne dőljön össze a ház”, vagyis alapvetően szerencsét hoz. Kicsit utánaolvastam, és azt is találtam, hogy a lámahús fogyasztása az üzleti életben való szerencseváráshoz köthető, a kiszárított lámák pedig (a szerencsehozással összefüggésben) a Pachamamának, általában augusztusban, a hónap első péntekjén tett felajánlások esetében jutnak szerephez. Ezeken a piacokon még rengeteg fajta növényt és állati testrészeket (rókaláb, kutyanyelv) lehet kapni, amelyeknek az egészséggel, szerelemmel, boldogsággal, növekedéssel kapcsolatos varázserőket tulajdonítanak. Bolíviában sok a katolikus vallású ember, ám kialakult egy érdekes egyvelege a katolikus értelemben vett isten- és ugyanakkor Pachamama hívőknek...

blog_dscn1889.JPG

Lámaembrió és csodaszerek az egyik javasasszony boltjában

blog_dscn1834.JPG

Részlet a végtelen mennyiségű gyógynövényes kínálatból

blog_dscn1828.JPG

 Még több lámaembrió - ezen a képen nem látszik, de a bal oldali polcon látható figurákhoz hasonló, meztelen párt ábrázoló szobrocskák a hagyomány szerint a szexuális életre vannak jó hatással

Szintén a közelben volt egy klasszikus piac (Dél-Amerikára jellemzően itt is bűzlik a húsrészleg, a megnyúzott állattetemeket csak simán a csempézett pultra rakva árulják, miközben szállnak rá a legyek), egy hosszú, forgalmas utca és egy tér a San Fransicso székesegyházzal – mi ezt gondoltuk központnak, mivel elég forgalmas, és La Paznak egyébként sincsen egy normális főtere. Ezen a környéken láttuk a legnagyobb jövés-menést. Esténként bűvészek meg bohócok szórkoztatják a népet, néha még a motorosrendőr mögé is felülnek a pirosnál, amin mindenki (a rendőr is) jót mulat.

Apropó rendőrök. Elég sok mászkál az utcán, de sokkal több a nő, mint otthon és itt sokkal barátságosabbak. Nem csesztetik az embert mindenféle hülyeségért (ellenben készségesen segítenek a turisták eligazításában). Például ott vannak az utcai árusok, amelyekből ugye rengeteg van Bolíviában, és akikről még a hülye is tudja, hogy nem szabályszerűen kereskednek. Náluk minden olcsóbb, mint a boltban és számlát persze sohasem adnak. Nincs is mivel. Na most, nyíltan árulják az utcán a hamis DVD-ket, pendriveokat stb. úgy, hogy ott áll vagy sétálgat előttük a rendőr, akinek esze ágában sincs őket a tevékenységükben megakadályozni. Még akkor sem, ha mondjuk élelmiszert olyan higiéniai körülmények között árusítanak, amiért egy magyar az ÁNTSZ közbenjárásával 10 év börtönt kapna. Itt ez a fajta kereskedelem nagyon sok embernek jelent megélhetést, és békén is hagyják őket. Sokszor 6-7 éves gyerekek árulnak az anyjukkal, de néha teljesen egyedül is. Valószínűleg nem kedvtelésből... Csak egyszer láttunk olyat, hogy valakit egy körforgalom mellől „elküldtek” (odaszólt a rendőr, hogy „señor!”, mire a másik bólintott és már illemtudóan pakolta is össze a szendvicseket, hogy pár száz méterrel odébb folytassa az árusítást) de úgy tűnt, az is csak a forgalom akadályozása miatt volt. A legtöbben enni- és innivalót árulnak (de van 32 gigás SD kártya is 5000 forintért!), amiket a legtöbb turista fintorogva nézegetne, de az itteniek nagyon is vevők rájuk. Sokan egyszerűen kihoznak az utcára egy állványos sütőt, és ott az út mentén sütögetik a húsokat, amiket aztán pár bolivianóért eladnak valami körettel, vagy csak nyársra húzva. Aki megengedheti magának azt a luxust, hogy bodegában (kb. mint az otthoni ki újságos bódék, csak sokkal szűkebbek) és ne az utcán, a földön ülve áruljon, az este szépen hazagurítja (súlyából ítélve inkább tolja). Ezt, mint ahogyan az árulást is nagyrészt az asszonyok és gyerekek végzik, és ezek a vascuccok bizony nem tűnnek könnyűnek... Ugyanúgy ők cipelik a hátukon az iszonyatos mennyiségű árut is. Soha nem láttam, hogy egy férfi cipekedett volna a nő helyett. Igazából családokat sem nagyon látunk együtt. Látszólag nem igazán kímélik a nőket, és a gyerekmunka is teljesen elfogadott. Éttermekben rendszeresen gyerekek veszik fel a rendelést, ők szolgálnak ki, miközben a felnőttek főznek. Nyilván úgy is fel lehet fogni, hogy nyári szünet van, és besegítenek a szüleiknek, de nekem az a gyanúm, hogy ezeknek a gyerekeknek a többsége a tanév kezdetével sem megy iskolába... Sok a gyerek koldus is... bemennek az éttermekbe, cukrászdákba és odamennek az emberek asztalához, megpróbálnak valamit eladni 1-2 bolivianóért (általában cukorkát, csokit, rágót). És soha sehol nem tapasztaltuk, hogy az ott dolgozók kizavarták volna őket, vagy hogy az emberek rosszallóan néztek volna. Szépen körbejárnak, aki ad az ad, aki nem nem, aztán tovább állnak. Az emberek egyik fele ad, a másik fele rájuk sem hederít. Ezeket a jelenségeket egész Bolíviában tapasztaltuk, nem csak La Pazban.

blog_dscn1837.JPG

A San Fransicso székesegyház környékén nagy a nyüzsi

blog_dscn1896.JPG

Térnek nem lenne rossz, de ez egy zajos körforgalom közepén van...

blog_dscn1880.JPG

Vannak azért eléggé "valparaisós" utcarészek is :)

blog_img_20150202_163942.jpg

Utcai árusok. A fő portéka a gyümölcs/zöldség, üdítő, fűszerek és quinoaszelet - utóbbiból elég gyakran vásároltunk, egy darab csak 2-3 boliviano.

Bolívia nem a higiéniáról híres, ennek következményeit sajnos mi is tapasztaltuk. Számunkra döbbenetes, de az út mentén, a járdán egy pokrócon ülve, mindenféle hűtés nélkül árulják a joghurtot és a sajtot, utóbbit úgy ahogy van, bármilyen fedés vagy csomagolás nélkül, tehát száll rá minden. Simán a puszta (és már bocsánat, de nem éppen tiszta, ahogy láttam) kezükkel teszik bele egy nejlonzacskóba, oszt' csókolom. Ha mondjuk egy pékségben zacskóval vettek ki a pult mögül egy péksüteményt, már elismerően bólogattunk. Márpedig itt nagyon finom sajtok vannak (rengeteg, az otthonihoz képest kecskesajt van), de a piacon azért jobb a helyzet, így ilyesmit inkább ott szoktunk vásárolni. Nagyon próbálunk odafigyelni a higiéniára, de Szabinak még így is sikerült elkapnia valami gyomor-bélbajos fertőzést. Két napig csak feküdt a hostelben erőtlenül. Bolíviában kisebb-nagyobb megszakításokkal ugyan, de szinte folyamatosan ment a hasa mindkettőnknek.

A szomszédban legalább volt egy nagyon jó pizzéria (egy közepes pizza 35 boliviano, amivel ketten jóllaktunk), de csakis a pizza és az ott dolgozók kedvessége miatt. Egyik alkalommal egy-egy levest is ettünk, nem túl kevés pénzért, ehhez képest egyértelműen porleves volt, találtunk benne még feloldatlan porcsomókat. Hihetetlen, de van, ahol képesek porlevest adni a vendégnek egy étteremben (majdnem ezer forintért!). Amit viszont nem gondoltunk volna, hogy La Pazban találunk majd leginkább vega kajákat, sőt, olyan vegetáriánus éttermet, ami nemcsak teljesen „kulturált” volt (nem szeretem ezt a szót), hanem sokféle és nagyon szuper húsmentes ételt is kínált (fejenként 35-50 bolivianóból jött ki egy főétel innivalóval). Ettünk nem rossz falafelt is (16 boliviano), ami érdekes módon brokkoliból készült. Egy másik nap egy utcai-félutcai kajáldákkal teli környéken kinéztünk egy szimpatikus halsütödét, ahol 25 bolivianóért ketten megettünk egy nagy adag sült halat körettel (vegyes köret = rengeteg rizs, 1 db kis főtt krumplicska és némi főtt kukorica) – illetve a nagy részét én ettem meg, Szabi számára nem annyira volt bizalomgerjesztő (pedig olyan finom volt!), és meggyőződése szerint attól lett beteg. Ez simán előfordulhat például annyitól is, hogy nem mossák el megfelelően az evőeszközt, amit adnak. Ahogy észrevettem, Bolíviában nem nagyon szórakoznak ezzel, szinte mindig kifogásolható tisztaságú volt minden (tányér, pohár stb.). Érdemes figyelni a kajára is, amit eszel, én például szinte mindig találtam benne hajszálat. Jut eszembe, ebben az utcában láttunk "Az utcán vizelni tilos!" táblákat is, ami persze teljesen reménytelen, tőle pár méterre már végzik is a dolgukat a fal tövében.

Ha az ember sétára indul La Pazban, nagy eséllyel fut bele a következő jelenségekbe. Egyrészt ott van az a fura piac a völgyben, amelynek egy része olyan, mint egy játékterem (játékgépeken kívül van billiárd- és csocsóasztal is), tele elegánsan öltözött fiatalokkal, de van házasságkötő sátor is! Egyes bódékban bizsut, enni-vagy innivalót árulnak, máshol ismeretlen eredetű ürüléket. Nem vicc! (Igen, ott kint a pulton, gondosan egymás mellé szalvétákra kirakosgatva). Aztán ott vannak a különféle karneválok, amelyeket Dél-Amerikában (különösen január-március környékén) lehetetlen elkerülni. Nem szűkölködik a város "kézműves" boltokban sem, ezek gyakran egyetlen utcába tömörülnek, és az ember csak bámulja a sok színes, valóban mutatós textilholmit... No és ott vannak az adott régió jelöltjei melletti szimpátiatüntetések is, amelyek kb. a magyar Békemenetnek felelnek meg, de itt még nagyobbnak tűnik a személyi kultusz.

A sok egyéb apró furcsaságról meséljenek a képek :)

blog_img_20150201_160850.jpg

Már megint valamilyen fesztivál van :) Úgy látszik, már a helyiek is belezavarodnak a sok ünnepségbe, ugyanis több embert is megkérdeztünk, de pontosan senki sem tudta megmondani, hogy ez itt éppen milyen apropóból történik

blog_dscn1875.JPG

Szimpátiatüntetés Felipa, a helyi jelölt mellett. A békés vonulást néha fúvószenekar kíséri.

blog_dscn1847.JPG

blog_dscn1887.JPG

blog_dscn1856.JPGÚgy látszik, itt még az újság összeállítás is az utcán, a földön ülve zajlik

blog_dscn1903.JPG

Sorbanállás egy egészségügyi intézmény előtt - igen, ők itt mind arra várnak, hogy bejussanak az orvoshoz...

blog_dscn1934.JPG

Tipikus: szemeteszsákok a "Hulladékot lerakni tilos!" figyelmeztetés alatt :)

blog_dscn1960.JPG

Vajon mit és hova visz abban a talicskában, egy forgalmas belvárosi főút mellett?

Folytatása következik!

 

*** (NEM) AJÁNLÓ ***

Angelo Colonial (Avenida 16 de Julio): egy teljesen európainak tűnő, jó kis kávézó/cukrászda, ahol a berendezést antik bútorok és csillárok képzik (olyan, mintha visszautaznál a 20. század elejére), klasszikus zene szól és a kiszolgálás is veri a bolíviai átlag színvonalat. 48 bolivianóért kaptunk egy nagy, finom tortaszeletet és egy fincsi gyümölcsös crepes-et, szóval nem az olcsóbbik kategória, de megérte.

Tierra Sana (a Calle Murillo és a Tarija lépcső sarkán): véleményem szerint egy elég jó vegán/vegetáriánus étterem, sokféle kajával, igaz, nem ez a legolcsóbb hely La Pazban, de a színvonalhoz képest nem is drága.

Little Italy: a Tierra Sana mellett található. A Minestrone leves orbitális adag, ketten ettük meg és kb. már jól is laktunk vele. A kajáknak (annak ellenére, hogy azért nem voltak rosszak) nem sok köze van az olasz gasztronómiához, ehhez képest drága, úgyhogy annyira nem ajánlom. Egy levesért, két főételért és két mentes vízért 116 bolivianót fizettünk.

Közel-Keleti éttermecske (a Murillo és a Santa Cruz sarkától nem messze): olcsó, könnyű vacsorának megteszi. A falafel brokkoliból készül, amúgy finom, de az otthoni falafelek sokkal jobbak, tartalmasabbak.

Mozzarella pizzeria (Av. Illampu): többféle pizzát is ettünk itt, mindegyik nagyon jó volt és nem is drága. A levest viszont nem ajánlom, sajnos porból van.

Diesel: jó hangulatú hely érdekes enteriőrrel, a központtól kicsit kijjebb, bár az ital drága (ha jól emlékszem 20 boliviano volt egy pohár, azaz kb. 2 dl vörösbor), és látszólag minden alkalmazott összezavarodott attól, hogy magunktól találtunk asztalt és a pultnál rendeltünk.

Muzungu Hostel: jó helyen van, a személyzet kedves és segítőkész, van reggeli és bár a tetőtéren, árban az olcsóbbik hostelek közé tartozik. Konyha sajnos nincs, és az utcafronti szobákban csak füldugóval lehet aludni, de ezektől függetlenül is inkább ajánlom, mint nem.

A bejegyzés trackback címe:

https://szafidelamerikaban.blog.hu/api/trackback/id/tr97273885

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.