Egy kollégám ihlette ezt a bejegyzést. Nem bírtam ki, hogy ne idézzem, ugyanis tökéletesen reprezentálja az emberek vegetáriánus életmódról alkotott képét. Természetesen nem csak zöldséget meg gyümölcsöt fogunk enni, ahogyan eddig sem, de a helyzet sajnos ennél egy fokkal bonyolultabb.

Miért használom a kvázivega kifejezést? A másik kedvenc szavam a jelenségre az unortodox vega, de néha rossz vegának is nevezzük magunkat. :) Az unortodox vegák ismérve: alapvetően nem fogyasztanak húst, tehát ha van választási lehetőség, akkor a vega változatot választják. Nem vásárolnak otthonra húst, nem főznek húsos kajákat. Nem eszik meg szívesen az állatot, de (és itt jön a lényeg), van néhány kivétel. Például a hal, vagy egyéb tengeri herkentyűk, ízléstől függően. Ami engem illet, kb. havonta-kéthavonta eszem halat. Azt sem annyira szívesen, de egyrészt egészségesnek tartom, másrészt szeretem. Szintén a magam nevében nyilatkozhatok a rántott májról, ami egész életemben az egyetlen belsőség volt amit szerettem (ez iránt vagy háromszor-négyszer egy évben érzek kísértést), minden mástól határozottan undorodom. Aztán ott van a húsvéti sonka, amiből otthon, vidéken szoktam kóstolni, mert egyrészt szeretem, másrészt pontosan tudom, hogy honnan van. És végül a sztár, gyerekkorom egyik kedvenc étele, a túrós csusza, amivel nagymamám szokott várni kb. háromhavonta, juhtúróval és szalonnapörccel, amit mindig jóízűen elfogyasztok. Ezen kívül soha nem eszem szalonnát, sem hasonló dolgokat. Tudom, érthetetlennek tűnik, de nem baj. :)

Na már most, mivel 4 éve az esetek 97 %-ában nem eszem húst, bátorkodtam vegaként aposztrofálni magam, leginkább az egyszerűség kedvéért. Hiszen ha mondjuk egy vacsorán megkérdezik, hogy vega vagyok-e, természetesen igent mondok, mert nem szeretném megenni a májjal töltött, szalonnába göngyölt sertést. (A rántott sajtot kruplival, vagy a rántott gombát sem mindig, de sajnos a legtöbb helyen még mindig ez a legfőbb alternatíva. Ideje lenne már túllépni rajta.) Arra viszont nem számítottam, hogy ez az öndefiníció egyáltalán nem könnyíti meg a dogomat. Ugyanis a munkahelyemen például, az elmúlt két évben akárhányszor halat vagy májat ettem, mindig el kellett kezdenem magyarázkodni, hogy így meg úgy. És egy kollegám nekem szegezte a kérdést, hogy akkor ugye én nem elvi alapon vagyok vega. Érdekes kérdés, tényleg. Ha 30-ból 29 alkalommal nem eszem húst, de a harmincadik alkalommal eszem egy szelet halat, akkor mi van? Nem tudom, mennyire szükséges ezeket a dolgokat definiálni, de eljutottam odáig, hogy oké, mindenki nyugodjon le (...), akkor nem vagyok vega. Csak általában nem eszem húst. Gondolom ezek után azért kell majd mindig magyarázkodnom, hogy miért nem kérek húst, csak nem vagyok vega? Nem könnyű az emberekkel!

Számomra az unortodox vegasághoz az is hozzátartozik, hogy nyitott vagyok. Na azért annyira nem, hogy Ecuadorban sült belet, főtt bárányfejet vagy hernyós pizzát egyek, de a mindenki által annyira istenített argentín marhahúst lehet, hogy meg fogjuk kóstolni, ha lesz rá lehetőség. Ha jól tudom, itt nagyon odafigyelnek a marhákra, normális körülmények között tartják őket, ami azért valamennyire megnyugtató. Szóval igen, elképzelhető, hogy ki fogunk próbálni ezt-azt Dél-Amerikában, de közben törekedni fogunk arra, hogy sok zöldséget meg gyümölcsöt együnk. Nem azért, hogy "jó vegák" legyünk, hanem mert (amellett persze, hogy ezek egészségesek) vannak problémák bizonyos szerveimmel, ami miatt sok rostot kell ennem. Egyébként az utazás előtt a szervezetem teljesen össze volt zavarodva, biztos fog kelleni neki pár nap, míg rendbejön, de ezt betudom az egész helyzet okozta izgalomnak.