Az uruguayi városkába egy méretes hajóval utaztunk. A jegyet itt lehet megvenni, kettőnknek a 3 órás (tehát a lassabb és az olcsóbb) út 1100 uruguayi peso volt (kb. 11.000 Ft). Az egész olyan volt, mint egy kisebb reptéri procedúra: check-in pult, csomagfeladás, ellenőrző pontok. Mivel egy másik országba utaztunk, itt is kértek ujjlenyomatot és fotót is csináltak rólunk. Az utazás elején volt egy kis affér, ugyanis Szabi elhagyta az esőkabátomat.

A hátizsákom oldalán volt, és megkértem hogy szedje ki onnan és fogja meg, amíg feladjuk a csomagot, mert az út során szükségem lett volna rá az esős idő miatt. Bevallom, nekem is csak a hajón tűnt fel, hogy nincs meg. Elég ideges lettem, mert az egy nagyon jó esőkabát volt, és bosszantott, hogy még egy hete sem vagyunk itt, de már elhagytunk egy nagyon fontos dolgot. Sikerült néhány ellenőrző ponton visszajutnunk abban a reményben, hogy megtaláljuk valahol, de az útlevélellenőrzésen már nem engedtek vissza. Az egyik security pasi azt mondta nekünk, hogy szálljunk csak fel a hajóra, majd felhívja a portát. Hát ettől nem nyugodtam meg túlságosan, úgyhogy a hajón odamentem az információs pulthoz, és elmondtam a problémámat. Az ottani személyzet (nem meglepő módon) nem tudott angolul, de állt ott egy másik utas, aki segített. Elkezdtek telefonálgatni, majd közölték, hogy megvan a kabátom, mindjárt felhozzák a hajóra. Kb. egy perc múlva így is történt. Most sem kellett csalódom az argentínok segítőkészségében, pedig majdnem biztos voltam benne, hogy nem lesz meg.

Elindult a hajó, mi pedig kényelmesen elhelyezkedtünk a középső emeleten, hátradöntöttük a székünket, és már aludtunk is. Csak akkor ébredtünk fel, amikor már majdnem kikötöttünk. Boldog voltam, hogy ennek az útnak sem lett halálos kimentele, ugyanis természetesen attól is félni szoktam, hogy elsüllyed a hajó. :) Miután leszálltunk és megkaptuk a csomagjainkat (amit mindkét állomáson átvilágítottak, persze rá sem pillantott senki a monitorra), elindultunk megkeresni a hostelt. Couchsurfingen most nem találtunk senkit, mert Colonia nagyon pici, kevesen laknak itt, viszont sok a turista. Kiválasztottuk a legolcsóbb hostelt 3 éjszakára (kettőnknek 16.000 Ft volt), ahol a 6 ágyas szobában való elhelyezés mellett reggeli is járt, és teljesen rendben volt. Pici, családias, a kertben függőágyakkal, és állandóan szólt a reggae.

A hostel kerthelysége

Miután lecuccoltunk, elindultunk felfedezni a várost, de szinte azonnal elkezdett szakadni az eső. Csak ömlött, ömlött, brutális mennydörgésektől és villámlásoktól kísérve. Találni akartunk egy helyet, ahol ebédelhetünk és átvészelhetjük az esőt, de csak horrorisztikus árú éttermeket láttunk, és még uruguayi pesónk sem volt. Aztán találtunk egy pénzváltót, így beültünk egy helyre a főutcán, amit a Tripadvisor 2014 legjobbjának minősített - számunkra érthetetlen okokból, ugyanis nemcsak irracionálisan drága volt, de negyed óráig felénk sem nézett senki. Akkor szóltak hozzánk legelőször, amikor elindultunk kifelé, hogy keressünk valami normálisabb helyet. Egy idő után feladtuk a keresgélést, mert még mindig zuhogott az eső, és már nagyon éhesek voltunk, szóval beültünk egy szimpatikus helyre (Drugstore volt a neve) egy kis téren, ami még mindig drága volt, de legalább jól nézett ki. A kaja teljesen rendben volt, viszont felszámolták azt is ("show for 2 persons" néven), hogy egy helyi nő magnóról szóló zenék alá énekelt régi jazz slágereket és argentín dalokat. Ezt azért eléggé nonsense-nek tartottuk. Oké, fejenként 500 forint volt, de akkor is. A produkciója után odament a nőci az asztalokhoz és próbálta eladni a CD-it. Túlságosan nem voltunk elájulva tőle, meg hát ki a franc akar fél éven keresztül (és az összetörése 100%-os tudatában) cipelni egy CD-t? A végén 800 pesó volt a számlánk!

Drugstore étterem

Colonia iszonyúan drága. 300 peso alatt (1 uruguayi peso kb. 10 forint) szinte semmi ehetőt nem lehetett kapni. Még egy szaros hamburger + cola (Coca-cola mindenhol!) menü is 150 pesotól volt elérhető. Az egyik estét így arra szántuk, hogy végigjártuk a várost (ami annyira pici, hogy ez kb. egy óra alatt sikerült), megfizethető kajádák után kutatva. Egy-kettőt találtunk, ahol emberi áron lehetett táplálkozni, de végül jobbnak láttuk bevásárolni egy szupermarketben, ami nagyon jó ötlet volt, ugyanis akkora adag kaját főztünk a hostelben 500 pesóból (amiben egy üveg jó bor is benne volt), ami elég volt kétszer ebédre, és kétszer vacsorára. Az ember az utazás elején még nyilván lazábbra veszi a dolgot, próbáljuk ki ezt is, kóstoljuk meg azt is, de egy idő után bele kell törődni, hogy nem költhetünk egy kajálásra 5-7000 forintnyi összegeket. Pedig eddig ennél olcsóbban nem nagyon sikerüt kijönni. Azzal nyugtatgatjuk magunkat, hogy ennél már csak olcsóbb lesz minden, hiszen Uruguay az egyik legdrágább ország Dél-Amerikában (ha nem a legrdágább). Egyébként azt hallottuk, hogy Colonia elsősorban a hétvégére ide érkező, módosabb argentínok és persze a pénzes amerikai/nyugat-európai turisták kiszolgálására van kitalálva, ennek köszönhetőek a hihetetlen árak.

A magas árakat és a sok turistát azért valamennyire kompenzálta a hely szépsége. Igazából Colonia partja még minidig csak egy öböl, a közelben ömlik bele az Uruguay folyó és még egy csomó másik az Atlanti-óceánba. De Buenos Aires annyira messze van, hogy a túlpartot egyáltalán nem látni, tehát azért megvan az óceánfless. Az utcák és az épületek hasonlóak Buenos Aireshez (pici, egyszintes házak, sok fa), de az utcák dimbes-dombosak és macskakövesek. Olyan mint egy kis mediterrán falucska. Itt igazából sokmindent nem lehet csinálni, de pihenéshez, blogíráshoz, ügyintézéshez és szálláskereséshez ideális :)

Colonia egyik tere az esti fényekben

A tengerpart sem rossz

Sétány a part mentén

Ilyen cuki kis házikók vannak

A hostelben megismerkedtünk egy csomó fiatal világjáróval (főleg brazilokkal, de volt német, spanyol, orosz és ausztrál is), akik párban, egyedül vagy barátokkal utazzák be Dél-Amerika különböző pontjait, így hasznos információkat oszthattunk meg egymással. Találkoztunk azzal a fiatal baszk párral is, akikkel egy busszal utaztunk a buenos airesi reptérről a városba (az ő helyi ismerősük fizette ki nekünk a buszutat), sőt, azt hiszem egy repülővel is jöttünk. És itt meg ugyanabban a hostelben szálltunk meg. :) Egyébként a miénkhez eléggé hasonló utazási terveik vannak, szóval simán elképzelhető, hogy találkozunk még.

Coloniában volt időnk bőven arra is, hogy hostokat keressünk Couchsurfingen a következő állomásokon, de egyelőre reménytelenül. Pedig Uruguayban kifejezetten couchsurfölni szerettünk volna a drágasága miatt, ami néha már kifejezetten nevetséges mértékeket ölt. Utolsó nap elsétáltunk péládul a városnak annak a részére, ahol már inkább a helyiek laknak, egy hosszú kavicsos-kagylós tengerparti szakasz mentén. Volt itt egy étterem (a neve nem derült ki, az épület oldalába csak egy Illy cégér volt felszerelve), ahonnan annyira jó volt a kilátás a tengerpartra, hogy muszáj volt beülnünk egy kávéra - illetve kiülnünk a teraszra. Itt is jóféle reggae zene szólt, de ezen és a panorámán kívül semmi pozitívuma nem volt a helynek. A vicc az volt, hogy egy kávé többe került (100 pesóba), mint a legolcsóbb pizza. "Vagy nagyon jó a kávé, vagy nagyon szar a pizza", gondoltuk. Valószínűleg az utóbbi opció helytálló, de inkább az, hogy egyik sem jó. Kihozta a "pincér" (egy nem túl kedves fiatal srác) a kávénkat, amihez Szabi nem kapott kanalat, nem kaptunk mellé vizet, a cukor pedig valami ezer éves kövület lehetett, ugyanis annyira össze volt állva és annyira kemény volt, hogy alig bírtuk kiapplikálni a papírzacsiból. Annyira abszurd volt az egész, hogy csak röhögni tudtunk. Közben azt találgattuk, mire fel ez a drágaság ilyen szolgáltatás mellett. Szabi szerint a sok, fizetés nélkül távozó vendég okozta kiesést próbálják így kompenzálni :D Szóval nem csodáljuk, hogy egy lélek nem volt ott rajtunk kívül, csak egy iszogató fiatal turista pár, akik a kilátásban való gyönyörködés helyett az okostelefonjukat nyomogatták.

Colonia tehát nem lopta be magát annyira a szívünkbe, de pihenőállomásnak jó volt. A következő állomásunk Montevideo, ahol 2 napot tervezünk tölteni, majd a fővárostól kb. 4 óra utazásra fekvő Punta del Diablóba megyünk, ami egy kis halászfalu a keleti parton, a közelében lagúnával. De lehet, hogy előtte megnézzük Cabo Poloniot, ami egy durván 100 fős hippitelepülés. A turistás, városias Punta del Estét (az uruguayi félsziget délkeleti csücskében) pedig kihagyjuk - valószínűleg Coloniához hasonló, csak nagyobb. Ezután szintén a Buquebus hajóval fogunk visszatérni Buenos Airesbe, egy hajnali járattal, mert így a legolcsóbb (először visszautazunk Montevideóba, ahonnan a Buquebus társaság busza elvisz minket a coloniai hajócsatlakozáshoz). Buenos Airesből egyből elindulunk délre az argentín parton Patagónia felé, ami megint egy teljesen más és egy nagyon izgalmas táj lesz.

*** (NEM) AJÁNLÓ ***

Che Lagarto Hostel: kicsi, családias, jó fej és segítőkész személyzet, normális vendégek, jó wi-fi, kényelmes ágyak, kellemes kerthelység, a konyha és a fürdő is rendben van. Minden nap tökéletesen kitakarítottak.

"Illy-s hely": szép a kilátás, egyébként nevetséges. Valahol itt volt.

Drugstore: jól néz ki, finom a kaja (és nagyon sokféle van), a kiszolgálás rendben van, és ha szerencséje van az embernek, nincs közben élőzene. Természetesen drága.